Free day- amikor a folyosói sikoltozásnak komoly oka van

Képzeld el, hogy reggel csörög az óra a szokásos időben, 7:20-kor, kimászol az ágyból, pörög az agyad, hogy milyen feladatok állnak előtted és egyszer csak égzengető sikoltozást hallasz a folyosóról. Tűzriadó? Szülinap? Random őrület? Nem, a helyes válasz: FREEEEE Day. Amikor a suli vezetése úgy látja, hogy a diákok nagyon leterheltek kiadnak egy szabadnapot, tehát nem kell órákra és CAS-ekre sem mennünk (de csak reggel jelentik be, miután felkeltünk). Ez történt a mai nap, és ezért van időm írni. Nézzük csak mi történt a nyugat Roxfortjában mostanában!

Nov 9-10. Wilderness Requirement teljesítve

Ezen a hétvégén teljesítettem a wilderness requirementet, részt vettem a 2. éjszakázós túrámon. Az októberi csapatnak dermesztő hidegben és hóban kellett aludnia, ezért joggal gondoltam azt, hogy a mi csapatunk novemberben agyonfagy. Azonban mi más helyen túráztunk, Ghost Ranch-en (ide mentünk az orientációs héten is), és itt jelentősen enyhébb a klíma. Napközben elég volt egy póló, viszont éjszaka így is vacogtam. Szombaton reggel  7-kor kellett volna elméletileg találkoznunk, de hát persze pont a legjobbkor önállósítja magát az ébresztő órám, és szabadnapot ad magának. Így 7:20-kor kopogtattak az ajtómon, hogy ideje felkelni. 10 perc alatt összeszedtem magamat, és már neki is vágtunk a 3 órás busz útnak Ghost Ranchhez. A túra fantasztikus volt, a gyaloglás mellett rengeteget aludtunk (talán gyűjtöttem elég energiát az utolsó 5 hétre), a két nap alatt, összesen 17 órát. 

Halloween

Október 31-én a campust  a Halloween szelleme lengte be. Minden dorm kapott 4 pumpkin-t (szép magyar nevén úritök) és versenyt hirdettek a legkreatívabb töklámpásnak. Sajnos nem a mi dormunk nyert, de a mi lámpásunk nem csak művészi, hanem szellemes is lett. Este az ebédlőben jelmezversenyt rendeztek, utána pedig a tanárokhoz mehettünk Trick or Treating-elni, vagyis édességet kérni. 

European National Day

Október 26-án, több mint egy hónap kemény munkája, éjszakába nyúló próbái gyümölcseként megszületett az END Show. Minden régió a 2 év alatt egyszer lehetőséget kap a kultúrájának és történelmének bemutatására, így idén az END mellett még az afrikai National Day, és a MAD (Middle-East, Asisa) van hátra. A kutlúrális show-k nem csak egy 2-3 órás előadást takarnak, hanem egy, a diákok által tervezett-szervezett-főzött-felszolgált vacsorát, partyt, Global Issuest és a hét többi napján tartott egy programokat is. Én a showt megelőző szerdára szerveztem a Room of Tales-t, ahol európai legendákat, népmeséket és mítoszokat olvastunk fel. Nagy nehezen sikerült megszereznem minden hozzávalót egy diós-mágnás pitéhez, és megkönnyebülésemre sikere lett! A global issueson  a migrációt választottuk témául. Az auditóriumban a különböző országoknak saját asztala volt, és mindenki kérdezhetett tőlük a az országukban megfigyelhető migrációs trendekről. A show fergeteges lett, a faculty szerint az eddig legjobbat vittük színpadra. Ezen a webcímen megnézhetitek: http://new.livestream.com/uwc-usa/events/2474306. Ajánlom figyelmetekbe a 33. perc után történteket, amikor is ismerős szavakat hallhattok, Petőfi Alföldje tölti be a termet. :)

A 3 fogásos vacsoránál minden fogásnál két lehetőség közül lehetett választani. A food commity tagjaként sikerült elérnem, hogy az egyik előétel gulyás legyen. Már csütörtökön nekiálltunk vagdalni a hagymát (szem nem maradt szárazon), és szombaton egész délután a konyhában főztem a levest  100 főre. Népszerűbb lett, mint a spanyol gazpaccho! A vacsi előtt a vendégeket hegedűszóval köszöntöttük az egyik kínai fiúval. Bartók és Mozart duót, illetve egyéni műveket játszottunk.

Véget ért a mese mára, zárul Réka mókatára. Legközelebb a hálaadásról és fél évi vizsgákról is olvashattok.

South West Studies és vegyesbefőtt

South West Studies
Otthon, édes otthon. Elérkezett az idő, amikor ez a sóhajtás is megszületik, és az otthon az uwc-t jelöli. Egy hete az elsőévesek újra összepakoltak, és nekivágtak az egy hetes őszi tanulmányi útnak, egyedül hagyva az másodéveseket, akikre a Survival Week várt. 7 féle út közül választhattunk, szerencsére megkaptam az első választásom, így a fantasztikus, szuper, elmondhatatlanul jó, kimerítő, tanulságos, pihentető.....Land of Enchantment tripre mehettem. 13-an a két kísérőtanár, Susie és Sharon indultunk el szombat reggel.
1. nap
Albuquerque felé vettük az irányt, hogy megnézzük a homecoming focimeccset, ami az idény első focimeccse, és a házigazda csapatnak presztízs kérdés a győzelem. Az host Új-Mexikói Egyetem csapatával a vendég Nevadai Egyetem csapott össze. A mérkőzés előtt belekóstolhattunk szó szerint az amerikaiak focijának miliőjébe. A parkolóhelyek zsúfolásig megteltek, és a szurkolók helyben rögtönzött BBQ-val alapozták meg a hangulatot. A meccs előtt a csapatok felvonultak (félelmetes milyen magasak :) az egyetem zenekarának és pompomlányainak kíséretében. A házigazda csapat a LOBOS nevet viseli, ami spanyolul farkast jelent, így természetesen a kabalaállatuk a farkas. (Egy szelídített farkas is a tagja volt a felvonulásnak...) Maga meccs rendkívül hosszadalmas, és nem olyan mozgalmas, mint a soccer. Vizuális kihívás mindenre egyszerre odafigyelni, ami a pályán történik: játék, pompomlányok, zenekar, kivetítő, eredményjelző tábla. A szabályok megértésében igencsak rászorultam az amerikai társaim magyarázatára, de azt hiszem az alapokkal tisztába kerültem. A meccs 15 perces negyedekből állna, de az órát kb 3 másodpercenként lestoppolják, és amíg kiderítik mi is történt nézheted a reklámokat a kivetítőn. Félidőben visszamentünk a szállásunkra, ami egy a város közelében kemping volt. (A meccset egyébként elvesztette a házigazda csapat, mint később kiderült.) Sátrakban aludtunk, és az élelmezésünkről minden étkezéskor a 3 konyhacsapat egyike gondoskodott. Így esett, hogy megtanultam amerikai palacsintát sütni és BBQ pirítóst készíteni.

2. nap
Egy vulkanikus hegy, Tent Rocks szikláit hódítottuk meg. A hegy sátrakat formázó sziklaformációiról kapta a nevét. A hét két leghidegebb éjszakáját töltöttük a következő szálláson. 5 réteg ruha és ahálózsák mentett meg a fagyhaláltól (túlzás, de a megfázástól biztos:) Este élmény volt kesztyűbe fagyott újakkal unózni, és leforrázni magam teával :P

3. nap
5:20-kor keltünk, hogy időben odaérjünk Taos Puebloba, a Saint Geronimo fesztiválra. Taos Pueblo az egyike a 17 új-mexikói bennszülött városkáknak, ahol még mindig őrzik őseik kultúráját a lakók. Nem vihettünk magunkkal semmilyen kép- vagy hangrögzítőeszközt. Sharont idézve a dolgok Taosban csakúgy megtörténnek, ami igazolódni látszott, ugyanis a futóverseny is később kezdődött, mint amiről tudtunk, és a délutáni program is csúszott vagy 2-3 órát. A futóversenyen a közösség férfi tagjai vesznek részt minden korosztályból. Testüket fekete-fehérre, vagy piros-fehérre festik, attól függően, hogy milyen szerepet töltenek be a falu életében. A feketék a bohócok, a pirosak pedig a mezőgazdasági munkában vesznek részt. A versenyen a falu két "klánja" feláll egymással szemben és felváltva indítanak egy-egy futót. Közben a lányok-asszonyok a sárkunyhók tetejéről figyelik az eseményeket. Az éppen sorra kerülőt vonyítással-kiabálással biztatják a futásra. Miután az utolsó férfi is sorra került az nők nassolni valót dobálnak közéjük.
Egy mexikói gyorsétteremben ebédeltünk, megnéztük a Rio Grande szakadékát, majd az Earthship múzeumba látoggatunk el. Új-Mexikó egyre népszerűbb azok számára, akik el karnak bújni a társadalom forgataga elől, lévén ritkán lakott. Számos hollywood-i filmsztár talált itt otthonra. Az újonnan épülő házak között azonban új trend mutatkozik. Használt anyagok (gumiabroncs, fémdobozok, üvegek) adják az építőanyagát az épületeknek, és egyéb tekintetben teljesen úgy működnek, mint az Európában teret hódító passzív házak- minimális vagy zérus károsanyagkibocsátás, nap- és szélenergia felhasználás, esővízgyűjtés, stb. Délután visszatértünk Taosba, ahol már javában elkezdődött a vásári forgatag. A bohócok körbe-körbe járkáltak és riogatták a helyieket és érdeklődöket egyaránt. Az árusoknak a hagyomány szerint, le kell takarni a portékájukat és ételt tenni rá, különben a bohócok az árujukat viszik el. 5 óra körül a vásártér közepére felállított faoszlopra terelődött a figyelem. Leginkább a mi májusfánkhoz tudnám hasonlítani. A tetejére ételt, és egy leölt bárányt akasztottak, és a falu férfiai közül valakinek le kellett hoznia őket. Este Sharon testvérénél vacsoráztunk, majd tábortüzet gyújtottunk.

Esővízfelfogó-csatorna

Ki gondolná, hogy gumiabroncsokból épült?

4. nap
Az utazás napja, 6 órát töltöttünk a buszon. Az utat megszakítottuk egy bowlingjátszmával és pizzázással. Átutaztunk Billy the Kid városán, egy régebben nukleáris kísérletekre használt völgyön, és az amerikai légierő bázisának vidékén is. A hírek eléggé megráztak bennünket; az amerikai kormány csökkenteni szeretné a kiadásait, ezért határozatlan időre bezárták a nemzeti parkokat. A következő napokban pont nemzeti parkokat látogattunk volna meg, így változtatni kellett a terven. Este végre egy melegebb kempinghelyen aludtunk, és csillaglesre indultunk lefekvés előtt. A csörgőkígyókra figyelmeztető táblák csak egy "kicsit" rémítettek meg.
5. nap
Reggel a csapat egy részével túrázni indultunk, aztán irány White Sands! DE, mivel nemzeti park, csak a kerítésen kívülről nézhettük a homokbuckákat, és csak imitálni tudtuk a homokszánkózást. Sebaj, ehelyett az New Mexico Space Múzeumot látogattunk meg, és megnéztünk 2 filmet a Planetáriumban. A Brantley Lake-nél folyattuk volna a kempingezést, de irányt kellett változtatnunk, így Roswell közelében vertünk tábort este. Éjszakára el kellett rejtenük az ételeket a mosómedve-kolóniák elől.

6.nap
A táborhely egy tó partján feküdt, így reggel úszkálással kezdtünk. A tó vize gyönyörű tiszta, és meglepetésemre sós volt. 2 teknőst is sikerült megfigyelnünk. Ha Roswell, akkor UFO múzeum! Hihetetlen, hogy az egész város gazdasága és arculata az ufó-történetre van alapozva. Délután a New Mexico State Fairt néztük meg, ami egy olyan igazi amerikai élmény volt- cowboyok, marhák, disznók, csirkék, nyulak, spánielhosszúságú fülű kecskék és bárányok tömgkelegével volt szerecsém találkozi. A különféle sátrak közül legjobban az Arts and Craft tetszett, ahol az egyes művészeti ágakban kiírt versenyek dobogósainak művét állították ki. A vásárok elengedhetetlen fast-ridejaira is korlátlan jegyet kaptunk.

Amit White Sandből láttunk...

Nosztalgia :)

7. nap
3,5 órás buszút után megérkeztünk az utolsó állomásunkhoz, Blue Hole-hoz, ami egy 40 méter mély, kristálytiszta vizű medence. 3-4 magasról lehet beleugrani a 61 °F-es vízbe. Nagy nehezen rávettem magamat az önmerénylésre, és a nigériai társammal együtt belevetettük magunkat fagyasztó élménybe. Az esés a legjobb rész, amikor megérkezel nem igazán érzel fájdalmat, vagy hideget, túl gyorsan történik minden. A legkétségbeejtőbb az idő, ami a megérkezés a felszínre jutás között telik el. A hideget csak a napvilágra jutáskor kezdtem érezni, és olyan serkentően hatott rám, hogy egyéni rekorddal tempóztam ki vízből. Késő délután begördültünk a campusra.

Hihetetlen, de én is leugrottam :D

1 hét múlva negyedéves vizsgák következnek és a tantárgyaimon csak most változtattam, így van miért aggódnom. Az anyanyelvi angol helyett magyar önmagamat tanítom tantárgyam lesz, ami 1 éves. A az angolt pedig a spanyol helyett fogom tanulni. Az európai kulturális hétre is gőzerővel készülünk, így a következő hetekben egy kicsit elhallgatok a blogolással.
A következő sorok még a SWS előtt íródtak
Éljen, éljen, van pár percem írni. Most kivételesen haladjunk visszafelé az időben a közelebbi múlttól. Az elmúlt hétvégére koncentrálódott az éves programjaink jelentős hányada. Vasárnap minden koleszépület megtartotta az év első kolesznapját. A mi dormunk a koleszanyánál gyümölcssalátát és amerikai palacsintát készített (a palacsintasütésből én is kivettem a részem), aztán karaokeztunk és egy csapatépítő játékkal fejeztük be az összejövetelt. A nap többi részét a szobafelem átrendezésével töltöttem, szerencsére segítő kezek mindig akadnak egy kollégiumban :) Szombaton tartották meg világszerte az uwc-iskolák az első uwc napot. Hozzánk egy amerikai alumni-tag érkezett, és az ultimate (frizbi) összekovácsoló erejéről győzött meg bennünket egy reggeli meccs keretében. Este pedig elérkezett a Buddy Dance ideje! Minden másodéves választott magának egy elsőévest az ellenkező nemből, és egy héten keresztül titokzatos üzeneteket és ajándékokat küldött neki. Egyik nap például teljesen váratlanul feldíszítve találtam a szobámat, aztán meg az egyik másodéves küldönc bekopogtatott egy pass-down (másodévesről elsőévesre szálló tárgy vagy tisztség) gorillával. Az utolsó levélben amit kaptam, a találka helyszínét is időpontját is megtudtam: este 10, kastély előtti zászlóstér. Meglepetésemre kiderült, hogy 4 másik elsőévessel egy buddy-csiportba kerültem. Bandanakat kellett keresnünk, bekötnünk velük a szemünket, aztán kézenfogva várni egy örben, hogy a buddy-aink előjöjjenek. Bevezettek bennünket a kastély egyik szobájába, aztán leleplezték a termet. Pazar vacsival készültek, de legjobban az osztrák másodéves lány otthonidéző császármorzsa (én csak smarninak ismerem) különlegessége hatott meg... :P Pénteken a Global Issues során egy afganisztáni másodéves, a community work crew, és az előbb említett alumni beszámolóját.

Buddy-k

Lássuk a medvét!

Ez a bejegyzés egy kicsit rövidebb, és sűrűbb lesz, mint az eddigiek, az időhiányomnak köszönhetően... A mai szép napon elkezdődött a tanév, mind a hat tantárgyból ízelítőt kaphattunk, de csak egy fél órára. Holnaptól viszont rendes 85 és 45  perces óráink lesznek. Az IB rengeteg önálló munkát és fegyelmezettséget igényel, így rendesen be leszek táblázva. Az órarendem még nem teljesen végleges, mert a mai nap szemesültem vele, hogy az az anyanyelvi angol csoport, amibe kerültem csak Higher Level, én viszont Standard Levelre akartam menni...

Múlt hét vasárnap a Music from Angel Fire csodás koncertjének lehettem fültanúja a kastélyban. Profi kamarazenekarok adtak elő klasszikus műveket és saját szerzeményeket. És mit ad Isten, az egyik zenekar kürtöse magyar volt, váltottunk pár szót. Nagyon jól esett az anyanyelvemen megszólalni, de nem ment olyan könnyedén, át kell váltani a gondolkodásmódodat. 

Kedden Philmontba, a világ legnagyobb cserkésztáborába indultunk. Két személyes, vaságyas sátrakban aludtunk. Philmont még inkább sivatagos helyen található, mint Montezuma, így az éjszakát végigvacogtam. Minden a bőröndömben fellelhető ruhát magamra vettem, de mivel alig segített valamit, kikönyörögtem még egy takarót a hálózsákomon kívül. A fürdők kellemes meglepetést okoztak, lényegében olyan tiszták és modernek voltak, mint némely szállodafürdő. Figyelmeztettek bennünket, hogy a táborban fokozott medveveszély van, ezért esténként be kellett adnunk az illatosított dolgainkat (fogkrém, napkrém, dezodor...), hogy elkerüljük a váratlan látogatókat a sátrainkban. Első éjszaka gyanakodva ugyan, de kimerészkedtem a sátorból, minden lépésemnél körülnézve, hogy nem-e leselkedik valahol egy éhes négylábú. Hajnal felé elég furcsa hangokat hallottam, és később megerősítették, hogy éjszaka valóban járt medve a táborban. Philmont az off campus orientaion része, rengeteg választható és kötelező workshoppal, mint: karkötőkészítés, szusikészítés, self-reflection time (elvonulsz a mesés mediterrán stílusú kert egy eldugott árnyas zugába, és őzszemek kereszttüzében megírod az uwc-ben töltött másfél heted memoárját), cross-cultural story telling, music jam, filmnézés. Második este 3 kínai társamnak tanítottam meg a magyar kártya csínját-bínját, a zsírozást :) Az utolsó nap egy café és "a rituálé" tette fel a pontot az i-re, amikor jelképsen befogadtak bennünket az uwc közösségébe. A szertartás egy része a csillagos ég alatt zajlott (még a Tejutat is tisztán lehet látni Philmontból) és rednkívül megható volt.
Az orientáció alatt 4 csoportba osztották az elsőéveseket. Én a C-be kerültem, ami annyit jelent, hogy nem Philmont előtt, hanem közvetlen utána indultam Wilderness-re. Philmont 3. napján hajnali ötkor ébresztettek, irány vissza a campus, és 9 körül indulás Ghost Ranch, a túra helyszíne. A nagyobb csoportokat továbbosztották kisebb, 7 fős csoportokra. Minden kis túracsoportot 3 másodéves és egy felnőtt vezetett. Mindenki más útvonalat járt be, de a cél közös volt. Az én csoportom például eleve máshonnan indult, mint a többi, a Martinez kanyon volt a tervezett útvonalunk. A felszerelés is megér egy misét. 3 másfél literes vizes palackot, ételt, hálózsákot, ruhát, esőnadrágot, esőkabátot, fejlámpát, stb. cipeltünk. A túra előtt féltem, hogy a 15 kg-ot nem fogom bírni, de olyan túrazsákokat kaptunk, amiket be lehet állítani úgy, hogy a csípődre tegye a súlyt, és ne a válladra. Fizikailag nem terhelt meg annyira, ez köszönhető a túrabotoknak is. Első nap picivel kevesebb, mint 4 mérföldet tettünk meg, majd le kellett táboroznunk, mert az egyik társunk beteg lett. Második nap a táborhelyet nem változtattuk meg, csak egy Day Hike -ra indultunk. Harmadik nap pedig visszaindultunk azon az úton, amin érkeztünk. Első este egy zivatar nehezítette meg a dolgunkat. Mivel a sátor tkp. csak fedelet adott, nem sok száraz hely maradt az alvásra. Az alvóhelyet völgyben vertük fel, a konyhát pedig az alvóhelytől megfelelő távolságban kell felállítani a medvék miatt. A medvék ellen medvezsákot is felszereltünk. A Wildernessek életének elengedhetetlen része a first aid, spice és shit kit. Igen, shit kit :)

Szombaton visszaindultunk a campusra. Este egy Új-Mexikó zenei életéről szóló zenés-tánctanítós programon vettem részt, utána pedig a nyár utolsó partyján, a Beach Party-n :)
Vasárnap este az évnyitóra került sor. A kastély étkezőjében tartották, mindenki beöltözött a népviseletébe és igyekezett minél több embert lencsevégre keríteni. Az ünnepélyes vacsora során a másodévesek bevonultak az országuk zászlajával, a suli igazgatója beszéddel köszöntötte az újoncokat és a diákok zenés produkciókkal léptek fel.

Hétfőn itt is elkezdődött az academic year. Un. kódjaink vannak, ami azt jelenti, hogy minden tantárgyból 3 óránk van egy héten, 2 85-perces és egy 45 perces. Összesen 7 kód van, amiből az egyik free code, hogyha nincs hetedik tantárgyad. Eléggé pechem van, mert a free kódom E, és az összes többi esetén a hét egyik napján tovább alhatsz, kivéve ezt. Nekem a lyukas óráim órák közben vannak. Persze ennek is megvan a maga előnye. A tanulás az angol miatt nehéz lesz kezdetben (remélem csak kezdetben), utána pedig már nem az angol, hanem a tananyag miatt. Az English A Language és Literature SL miatt aggódok legjobban.
A mai szép napon egy mexikói őslakos közösség látogatta meg a campust és meséltek a kultúrájukról. Este a mindennapjaikról szóló fotókiállításra is elmehetünk, holnap pedig egy általuk tartott workshopra.
A CAS-eket már nagyon várom, főként a kórházi gyakorlatot. 8-szoros volt a túljelentkezés, így meginterjúztattak bennünket, és szerencsére megkaptam a 3 hely egyikét:)
A honvágy fázisába mindenki máskor érkezik. Én most értem erre a pontra. Hiányoztok.... Nagyon...Minden költői kép és megfogalmazás nélkül...A maga puszta valóságában.

Welcome

A kastély

És már vasárnap van! Rendkívül gyorsan repül az idő... Másfél hete még otthon pakoltam a bőröndömet, meglehetősen rossz lelki és mentális állapotban köszönhetően a súlykorlátnak és a hiányzó felszerelésnek. Szombaton reggel indultunk autóval Łódzba, az egyik évfolyamtársammal találkoztam még mielőtt elrepültünk volna. Hétfőn hajnali negyed kettőkor keltem, fél háromkor indultunk tovább Varsóba , és 6:50-kor már a gépen ültem. A reptéren rendesek voltak hozzám, a 12,8 kg-os kézi poggyászomnak, hegedűmnek, és az elvileg már fel nem engedhető harmadik táskámnak megkegyelmeztek. Air France-szal repültünk Párizsig, ahol kiderült, hogy késni fog a Salt Lake City-be induló gépünk. Never mind, we'll manage... Legalábbis azt hittem.. Párizsban összefutottunk 3 dán évfolyamtársammal is. A tengerentúli járaton a 10 és fél órát  még úgyis nehezen viseltem, hogy közben folyton azon fáradozott a legénység, hogy minél kellemesebbé tegyék az utunkat. Kaptunk párnát, takarót, szuper ebédet, és uzsonnaszerűséget (az adag vacsorának is elment volna) kétszer is. A menüt is kiválaszthattuk előre az interneten... 4 filmet is levetítettek, mind tipikus amcsi movie :) Salt Lake City-be késve érkeztünk, átrohantunk az ellenőrzéseken, futottunk, tényleg mindent megtettünk, még kiabáltunk és integettünk is a hölgynek, aki a connecting flightokra terelte a népet, de 5 m-rel a cél előtt becsapta előttünk az ajtót, és elment... Pech... Miután visszajött persze elnézést kért, de ez rajtunk nem sokat segített. 7 órát kellett dekkolnunk a következő járatig, ami este 10-kor indult. Ekkor már a fáradtságnak azon a szintjén voltunk, hogy a reptér padlóján vettetünk ágyat, és próbáltunk aludni. Éjféltájt értünk Albuquerquebe, a suli minibuszt küldött értünk. Hajnali 3-kor parkolt le a késők járata a suli udvarán, utolsóként érkeztünk. Számoljunk csak! Ekkor már kb. 33 órája nem aludtam. A roomiem szuper rendes volt, és megvárt. Hihetetlen milyen nyitottsággal fogadtak bennünket. A Kilimanjaro dormba kerültem (összesen 6 dorm van, egy fiú és egy lány a kastélyban, és még 2 másik lány, és fiú lejjebb, a sportpálya körül) és a szobatársam egy kínai lány. Az ablakom a sportpályára és a környező hegyekre néz. Kedden szellemként jártam-keltem az alváshiány miatt. Rengeteg ismerkedős feladat, a sulit bemutató előadások, hallway-meetingek, stb. az elmúlt hét mérlege.

Az éghajlat sokkal sokkal szárazabb, mint otthon, ráadásul a magasságkülönbség is megterhelő- egyrészt a kevesebb oxigén, másrészt az erősebben sütő nap miatt. Csütörtökre le is betegedtem, valószínűleg a reggeli jéghideg miatt romlott el a torkom.  De már minden rendben :) Vigyáznunk kell arra is, hogy hidratáltak maradjunk, a suli mindekinek adott egy vizes palackot, és mindenhova magunkkal kell vinnünk, hogy nehogy kiszáradjunk. A jet lag még mindig tart, hajnalban ébredek, és délután már hullafáradt vagyok... Kedden vásárolni vittek bennünket Las Vegas Walmartjába. Sokkolt, hogy mennyire különbözik az amerikai és az európai szupermarket. 1.: Mindent csak nagy adagban lehet kapni (azt hiszem a sampon elég lesz fél évre), 2.: Szuper kedvesek az eladók, nem maradhatnak el a how are you? Preparing for college? Have fun. See you later. formulák. 3.: Villámgyorsan lehet bankkártyával fizetni. 4.: Az eladók elpakolnak helyetted a bevásárlószatyrokba.  A naptejet is melegen ajánlották, hogy szerezzünk be, mert Új-Mexikóban a legmagasabb a bőrrákosok aránya Észak-Amerikában. Szegény fehér bőrű én.. A kollégium rendkívül praktikusan van kialakítva, összehasonlíthatatlan azokkal, amiket eddig láttam. Általában ketten vagyunk egy szobában, de egy kis fal résszel el vagyunk szeparálva. Az ellátásra sem lehet panaszom, annyit, veszel és abból, amiből akarsz. Tengernyi zöldség, gyümölcs közül választhatunk, de a menüt mindig kombinálják a helyi jellegzetességekkel. Veszendőbe nem megy semmi, a suli diákjai irányítják a komposztálást.

Tantárgyválasztás

Az angol tesztem pretty good lett, a legmagasabb pontszám 31 volt, és az enyém 27 lett, ezért megpróbálkozom az anyanyelvi angol csoporttal. A matekom olyan lett, amilyet szerettem volna, így mehetek Standard Levelre. Ezenkívül Spanish Ab initio-t, emelt kémiát, bioszt és föcit választottam. Nem lesz egy leányálom, de ha Self-taught magyart vennék fel, hét tantárgyam lenne.

Programok

Szerda este megtanították a másodévesek a suli 3 táncát a Dance Fun keretében. Minden táncnál, és néha még közben is párt kellett váltanunk. Szégyenszemre nem tudtam megjegyezni mindegyik partnerem nevét :P

Pénteken felfedeztük a könyvárt, és nagy meglepetésemre másfél polcnyi magyar nyelvű könyvet találtam. Délután bevezettek bennünket a Wilderness rejtelmeibe: hogyan kell medvezsákot felszerelni, a szabadban szükségedet végezni a 7D szerint (desire, discover, dig, decompose, disguise, disinfect, describe) :P, rendesen elpakolni a túrazsákot, folyóvizet fertőtleníteni...

Szombaton 4 workshop közül kettőn kellett kötelezően részt venni, de szinte mindenki elment mind a négyre, és nem bántuk meg. Az első a las vegas-i lakosokkal való kommunikációról szólt, a második a diákok szervezte programokról, a harmadik a peer mediation (társakkal való kommunikáció, problémamegoldás), az utolsó pedig a nagy tömegek előtti megnyilatkozásról szólt. A workshopok után ún. CAS fair-t tartottak, a suliban fellelhető összes co-corricular activity-t bemutatták, és kérdezgethettünk is. Első félévben mindenkinek részt kell vennie a Wildernessen, választani kell egy iskola életével kapcsolatos feladatot (pl. komposztálás, konyhai munka, évkönyv szerkesztése), egy szociális activity-t (én az Alta Vista kórházban szeretnék dolgozni), egy sportot (Ballroom dance vagy Zumba, még nem döntöttem el), és még egyet az előző csoportokból.

Kapcsolat a helyiekkel

Las Vegasba hetente többször indul buszjárat a sulitól, de a sportosabbak bicajjal is mehetnek. A városban állítólag (még csak a Walmartban voltam :P) rengeteg bolt, vendéglátóegység, két középiskola, egyetem, uszoda, stb. is található. A helyiekkel a diákok nagyon jó kapcsolatot ápolnak, a város életében részt veszünk koncertekkel, kórházi munkával vagy éppen a hajléktalan szállón való munkával.

Környezet, felszerelés

A sivatag és a hegyek találkozásánál, nagy magasságban terül el Montezuma. Nagyrészt fenyőerdőket láttam eddig, ahol furcsa mód arra kell vigyáznod, hogy nehogy kaktuszba lépj... A suli főépülete tehát a kastély, amiben hotelszobák is vannak, ezenkívül természettudományos, nyelvi, matek, és IT, sportcentrum épületekkel folytathatnám a sort. A tanárok itt laknak velünk a campuson, együtt a családjukkal. Minden dormnak van egy felügyelője, a Kilimanjarónak a matek tanárnő, Shirleen. Montezuma a hőforrásairól is híres, mai napig látogatják a felüdülni vágyók, és mi is bármikor megmártózhatunk. Szerintem túl forró, nekem elég volt a lábamat leforrázni.

Jövő héten Philmontba, a világ legnagyobb kempingjébe megyünk, és Wildeness tripre.

Összességében jól érzem magam,  még mindent szoknom kell, de belejövök majd, mint kiskutya az ugatásba... :)  Itt szeretném még egyszer megköszönni a magyar válogatóbizottságnak, hogy ilyen fantasztikus lehetőséget kaptam!

Welcome MoJia-tól 1.

Welcome MoJia-tól 2.

I'm Réka from Hungary.

A hőforrásoknál Amyvel (Hong Kong), és Alea (Németország)

Medence :) 

Alea (Németország), Sara (Macedónia), Anna (Ausztria), jómagam

Homokóra- hadd fordítsam meg még egyszer indulás előtt, ha már felgyorsítani nem tudom a homokszemek pergését!

Furcsán hangzik, ugye? Itt a célegyenesben, a kifutópálya kezdetén valami a gyomromat markolja. Egyszer azt kívánom, fogyna már el minél gyorsabban azaz utolsó pár szem homok, legyünk túl a várokozáson. Aztán meg minden kellemesből, ami szerethetővé teszi az otthonom még egy utolsót, csak ezt az utolsót kérném egy igazi nyári zivatart, kutyasétáltatást, gombaszedést, finom illatokat, megnyújtott estéket, tücsökciripelést…

Az, amiről az elmúlt évben még csak álmodoztam, majd hosszasan küzdöttem érte, most itt áll a küszöbön. Pontosabban én állok az ő küszöbén. Hamarosan találkozunk, és mindketten azon igyekszünk, hogy minél jobb benyomást tegyünk egymásra.

          Az utolsó bejegyzésem óta több, mint 2 hónap telt el, de nem azért csak most írok, mert eddig tartott amíg összegyűlt annyi esemény, amiről érdemes beszámolni, hanem azért, mert az előkészületekről összegezve szeretnék beszélni. A tanév rendkívül begyorsult áprilistól, az utolsó hetekben eszméltem rá, hogy ideje lélekben is búcsút vennem kedves iskolámtól. Osztálytársaim és (külön figyelemmel) az angolcsoport is segített ebben, nagyon kedvesen elbúcsúztattak (Rémi is már felkészült az útra, bár tart a reptéri csomagdobálástól :). A meghatódás a bizonyítványosztáson érkezett el, amikor osztályfőnököm is pát intett pár szívhez szóló szó kíséretében :) A suli vége után rögtön elérkezett a szülői napja, ahol jelenlegi és volt diákok illetve szüleik élményeit ismerhettük meg, majd egy közös ebéd keretében hivatalosan is átadásra kerültek az ösztöndíjak.

Az amerikai suli is felvette velem a kapcsolatot először email-ben, majd megérkezett a várva várt welcome package is. Egy köteg iratkupac átrágásán vagyunk túl, hivatali, orvosi, bevásárlós stb. ügyintézésen. A vízumomat is megkaptam, és el kell ismernem ezen az iraton van az eddigi legtűrhetőbb igazolványképem(!), annak ellenére hogy a követség photo booth-jában készült. Az amerikai nagykövetség lenyűgöző épülete előtt (amit kb 3 m magas, duplarácsos kerítés övez) gyönyörű kis park terül el, itt várakoztunk, amíg beengedtek.  Kár, hogy fényképet nem készíthettem a biztonsági intézkedések miatt. A vízuminterjú gyorsabban lezajlott, mint a postai ügyintézés (nem akarom a postát szidni, de tényleg), mindössze egy kérdést tett fel a konzul, és hangzott a megkönnyebbülést hozó „Enjoy your trip!”. Pár másodpercig még csak álltam az ablak előtt, és értelmesen néztem a konzulra, eltartott egy ideig, amíg felfogtam, hogy fél-1 perc beszélgetés után már megkaptam a vízumot. A konzul meg rajtam csodálkozott, hogy mért állok ott meglepődve…

Július 19-21 között került megrendezésre az idei gólyatábor Abádszalókon, amelyen a gólyák és ex-gólyák vettünk részt. A „beavatás” nagyon jól sikerült köszönhetően a szuper szervezésnek, és kitűnő társaságnak. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk a saját és mások tapasztalatain keresztül. Az uwc-s lét későbbi „stádiumairól” is egyre többet és többet tudtunk meg. Péntek este fürödtünk a Tisza-tóban, szombaton pedig evezős túrára indultunk. Nem gondoltam, hogy képes vagyok 9 km-t evezni (tudom, ez profik körében nem túl sok, de én jóformán még nem eveztem előtte sosem), viszont a csapatszellem segítségével sikerült! Útközben kis botanika és állattan órát is tartott a túravezető, megkóstoltuk a sulymot, és láttunk kárókatonát meg pocgémet is. A nyári rendes (többszöri) első napégésem sem maradt el természetesen :) Kalózos játék (többet nem árulok el róla), újabb fürdőzés, majd este lecsózás következett. Vasárnap búcsút vettünk egymástól, és este 8-ra már haza is értem (negyed egykor indult a vonat Abádszalókról).

A következő két hét a hogyan pakoljam bele az életemet 23+12 kg-nyi csomagba? kérdés körül fog forogni. Mivel Montezumában is 4 évszak van, nem spórolhatom meg egy évszak ruháit sem, sőt a hegyvidéki hatás miatt az extrémitásokat is észben kell tartanom (perzselő nyár, vacogtató, biztosan havas tél)… A túrafelszerelésem egy részét is csak kint tudom majd beszerezni a helyszűke miatt. A suli extra curricular programjairól és egyéb sajátságairól majd csak azután fogok írni, hogy a saját bőrömön is tapasztaltam őket :D

Új-Mexikó zászlója

Egy kis hangolódás Új-Mexikóra:

www.newmexico.org

Új-Mexikó 1912-ben lett hivatalosan is az USA része, 47-ként a tagállamok sorában. A zászló színei megegyeznek Spanyolországéival. A Zia napszimbólumot egykor az ősi zia pueblo-indiánok használták.

Montezuma Új-Mexikó északkeleti régiójában található, San Miguel County-ban. A megyeszékhely, Las Vegas (nem az a Las Vegas, az Kaliforniában van, ez a kistestvére J) a Montezumához legközelebb fekvő település.

Ez a videó pedig az egyik északi hegyvonulatot (Jemez) mutatja be flórástul, faunástul, történelmestül:

„Új-Mexikó a Sziklás-hegység legdélibb vonulatait és az azokhoz csatlakozó hatalmas táblás, enyhén lejtos fennsíkot foglalja magába.

A szintkülönbségek igen nagy eltérést mutatnak a területen. Legalacsonyabb pontja a Pecos- folyó mentén, mintegy 1000m, míg a legmagasabb pontja a Sziklás-hegységben található, a 4000m-es Wheeler Peak. Az állam területe kb. 315.000 km2 , és ezzel az 5. legnagyobb területu állam. Igen ritkán lakott, alig 2 millió ember él itt.

Új-Mexikó története

A Sziklás-hegység vidékét európai ember eloször a mai Új-Mexikó állam területén látta meg. Az elso európai felfedezok közé azok a spanyol hódítók tartoztak akik a legendás Sivola-ország és a hozzá tartozó 7 nagy város felkutatásának és valószínuleg kifosztásának szentelték az Új-Spanyolországban töltött éveket. 1539-42-ig tartó expedíció azonban igen nehéz körülmények között érte el célját. Az igen jól felszerelt 300 fős expedíció Hernando de Soto vezetésével Floridából indult el. Átvágták magukat az Appalache-hegységen, átkeltek a Mississippin míg végül elérték a Sziklás-hegységet. Mindezt állandó harcok közepette tették amiben elpusztult az emberek kétharmada. Maga Soto 1542-ben mocsárláz áldozata lett, míg a megmaradt emberek Mexikóba jutottak.

Sivola és a hét város legendája azonban tovább élt. Nunez Cabeza de Vaca és társa akik egy expedíció megmaradt hírnökei gyalogszerrel tették meg a Florida - California utat. Ok szintén nagy városokról számoltak be. A legenda tehát beigazolódni látszott és ennek megoldása érdekében Coronado szintén a városokat kutatta. A Colorado-platón talált is egy várost és több kisebb települést, a várost a spanyolok Pueblonak nevezték el. Ezután az expedíció délnek vette az irányt és több hónapig a Pecos-folyó mentén kutatott még 1542-ben visszatért Mexikóba. Mivel a felfedezok aranyat és más értékes dolgot nem találtak a területet jó ideig békén hagyták. Az egyébként is heves indián törzsek miatt csak az 1700-as évek elejére állt be a teljes spanyol uralom.

Új-Mexikó címere

A XIX. század elején az amerikai hadsereg Zebulon Pike hadnagyot küldte a terület felderítésére, mivel az amerikaiak saját tulajdonuknak tekintették. Egészen 1846-ig spanyol uralom alatt volt a terület míg nem egy 2000 fős amerikai hadsereg bevonult Santa Fé-be. 1848-ban kötötték meg a békét melyben véglegesen az Amerikai Egyesült Államokhoz csatolták a területet. A területek egy részét Mexikótól és Texastól vásárolták. A ritkán lakott vidéken csak lassan indult meg a fejlodés. A polgárháború idején texasi csapatok törtek be, hogy a déli Konföderációhoz csatolják, de a helyszínre érkezo északi csapatok visszaverték oket. 1867-ben Geronimo apacs törzsfonök felkelése söpört végig az államon. Ezt azonban a számbeli és technikai fölényét kihasználó amerikai hadsereg rövidesen leverte. Ekkorra épült ki az elso igen fontos vasútvonal, a Santa Fé Railroad.

Az állam közepén található a White Sands National Monument. Ennek érdekessége, hogy 100.000 holdon fehér homok borítja a tájat. A fehér homok a közeli hegyek lepusztulási terméke és a sivatag közepén található idoszakos tóban felhalmozódott. Nyaranta ez a tó kiszárad és a szél szétteríti a homokot a környéken. A White Sands nevezetessége a Trinity Hole. Ez egy hatalmas kráter a sivatagban ahol az elso kísérleti atomrobbantást végezték A robbantás helyszíne ma is zárt terület, ahol mindmáig folynak katonai kísérletek. Évente egyszer látogatást lehet tenni a kráterhez és a katonai támaszpont kapui is megnyílnak.

Az állam bovelkedik természeti látványosságokban is. A Rio Grande völgyétol északnyugatra található egy több mint 2 millió holdas erdoség, ami az apacsok végso menedéke volt a fehérek elöl. Ez a Gila National Forest. Az erdoségben a fehér ember megjelenése elott indián barlanglakások illetve települések (pueblók) álltak, mely a kincseket rejto városok legendájának alapjait képzik.

Nem csak természeti, hanem történelmi örökségben is bovelkedik a terület. Ilyen az egykori indián fováros, Gallup városa, az arizonai határ mentén. Ez az osi indián város a navajók, hopik és más törzsek központja volt, ahol ma is évente egyszer összegyulnek a különbözo törzsek. A gallupi indián ünnepet minden évben augusztusban rendezik meg, amikor is húsz-, harmincezer indián gyulik össze négy napra. Van az ünnepben már némi üzleti jelleg is, lassan inkább turisztikai nevezetesség nem pedig ünnep. Itt található az Indián Kultúra múzeuma is. Ma mintegy százezer navajó él Bosque Redondo közelében egy hatalmas rezervátumban.

Galluptól kétszáz kilométerre keletre található Új-Mexikó legnagyobb városa a félmilliós Albuquerque. Itt található az állam legszebb egyeteme a University of Mexico, mely sajátosan foglalja magába a mai modern és a régi indián építészeti vonásokat. A város fölé háromezer méter magas hegyek emelkednek, ami rengeteg turistát vonz a környékre. De látható még itt háromszáz éves spanyol missziós templom is, valamint már az 1300-as években is lakott indián településmaradvány is. Az egykori feljegyzések szerint ezt több éves aszály miatt kellett az indiánoknak elhagyniuk. Az állam fovárosa, Santa Fé, innen északkeleti irányban fekszik. Santa Fé az államok legrégebbi fovárosa, már 1610-ben közigazgatási székhellyé tették meg a spanyol gyarmatosítók. Ez volt a központja az indiánok elleni harcnak, valamint fontos vasútvonal is áthalad a városon. A belváros megorizte a múltat. Az új épületek szépen harmonizálnak a régi emlékekkel. Építészetében spanyol-mexikói-indián-amerikai jegyek keverednek.

A régió legeldugottabb és legtitokzatosabb városa Los Alamos, amelyet 1942 óta fizikusok leptek el, köztük Teller Ede és Szilárd Leo. Az itt készített atombombát a már fentebb említett White Sands-nél próbáltak ki. Ma tudományos kutatóváros.”

Forrás:  http://www.antiskola.eu/hu/ (Khm..khm..)

A forrásszövegben található gépelési hibákért én kérek elnézést.

A blog hátterében lévő paprika nem felpaprikázott hangulatra utal, hanem egy kis kapcsot képez Magyarország és Új-Mexikó között; amíg mi a kalocsaira és szögedire, ők a csilire esküsznek, hatalmas területeken termesztik.

A következő bejegyzés több ezer kilométer magasságban fog születni, augusztus 19-én, ha minden összejön. :)